Homokszemenként fested le lassan a képet, azt, ahogy magadban látod, úgy, ahogy érzed, és úgy, ahogy szeretnéd. S még semmit nem tudsz. Pedig mennyire jó lenne. Vársz. Mást nem tehetsz. S csak belül, nagyon belül, ahol a szív dobog, mégis ott van veled. Ó, lassan lehulló homokszemek..
2015. október 3., szombat
Jó éjszakát!!!
Sziasztok!!
Ezzel a pár képpel kívánok Fantázisdús szép álmokat Mindenkinek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése